Hatalmas élmény volt minden egyes ott töltött perc, és nagyon remélem, hogy másfél év múlva ugyanott, ugyanabban a jó hangulatban vissza tudok menni egy A2-ért!
Úgy gondolom, hogy a tréningek alatt sikerült megtanulnom magabiztosan kezelni a motort, és boldog vagyok, hogy nem csak egy ,,plasztikkártyáért” mentem oda.
Összehasonlítva a bevezető és az alap1 tanfolyamot, rájöttem arra, hogy megtanultam nem kidobni a kuplungot, és nem rámarkolni kanyarodás közben az első fékre, mert az fájni fog. (Köszi Balázs és Attila) A kis kanyarodás, és a nyolcas, amit az első rutingyakorlásoknál szinte elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha is menni fog, azt a rutinvizsgára sikerült elsajátítanom. (Úgyhogy örülök, hogy az első vizsgán a lassú folyosót romboltam le, mert ha a kanyart rontom el, akkor lettem volna csak igazán levert :D) Elégedetten tűnődők vissza az első pár forgalomra mert sok-sok segítséggel sikerült kijavítanom a legszembetűnőbb hibáimat, és tudtam belőlük tanulni, így sikeresen tettem le a forgalmivizsgát. Most itt arra gondolok, amikor párszor majdnem meghaltam, veszélyhelyzetbe hoztam a forgalom résztvevőit, vagy túl lassan tötyögtem. (Bocsi Matyi )
Imádtam, hogy suliidőben is ott lógtam, és volt egy kifogásom (meg egy igazolásom, köszi Tamás), hogy éppen miért a motoron és nem a padban ülök.
Tényleg nagyon megkedveltem a Kozma utcai kis bázisotokat, ezért is tervezek oda még visszamenni. Kedvet kaptam a terepezéshez, és a tandemhez is, sőt a maradék két jogsit mindenképpen nálatok szeretném megcsinálni..
Most, hogy összegeztem a bénázásaimat, csak szeretném nektek őszintén megköszönni ezt a fél évet. Minden alkalommal amikor nálatok jártam, reggel vigyorogva keltem, este meg jóleső fáradtsággal, és annál is nagyobb mosollyal ért véget a napom.